A CDC szerint mind a Pfizer, mind a Moderna COVID-19 vakcina nukleozid-módosított hírvivő RNS-t (mRNS) tartalmaz, amely a koronavírus okozta súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS-CoV-2) vírus spike glikoproteinjét kódolja, és intramuszkuláris injekcióval adják be.
Világméretű alkalmazásuk ellenére nagyon keveset tudunk arról, hogy az mRNS-szekvenciák nukleozid-módosításai hogyan befolyásolják a lebontást, az átírást és a fehérjeszintézist. Azt remélték, hogy az injekció helyére vonzott rezidens és keringő immunsejtek a tüskefehérje másolatát készítik el, míg az injektált mRNS néhány napon belül lebomlik. Eredetileg azt is becsülték, hogy az mRNS-vakcinák által létrehozott rekombináns tüskefehérjék néhány hétig megmaradnak a szervezetben. A valóságban a klinikai vizsgálatok most arról számolnak be, hogy a módosított SARS-CoV-2 mRNS rutinszerűen az injekció beadása után akár egy hónapig is megmarad, és kimutatható a szív- és vázizomzatban a gyulladás és a fibrózis helyén, míg a rekombináns spike-fehérje a vérben valamivel több mint fél évig is megmaradhat.
Ezek a termékek hatással vannak a gazdaszervezet T-sejtes immunitására, ami magában foglalja az új B-sejtes antigének fokozott termelését, ami messzemenő klinikai következményekkel jár. Példaként a szívizom 18-flourodeoxiglükóz felvételének igen jelentős növekedését mutatták ki a vakcinázott betegeknél akár fél évig (180 napig) is. Ez az áttekintő cikk az orvosi biokémia, proteomika és deutenomika alapelveire összpontosít, amelyek magyarázatot adnak a keringésben a szervekkel kapcsolatos funkcionális károsodással járó, tartósan fennálló tüskejelenségre még tünetmentes egyéneknél is. A prolin- és hidroxiprolin-maradékok kiemelkedő deutérium (nehézhidrogén) kötőhelyként jelennek meg a strukturális fehérjékben, amelyek robusztus izotópstabilitással rendelkeznek, és nemcsak az enzimatikus lebontásnak, hanem gyakorlatilag minden, a kémiában ismert (nem)enzimatikus hasadási mechanizmusnak ellenállnak.
https://bpspubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/prp2.1218
