Tavaly március végén egy New York állam északi részén élő kisbaba rohamot kapott az autósülésben, szívmegállás lépett fel egy családi kirándulás során, a kórház sürgősségi osztályán meghalt.
Alig 12 órával korábban hat oltást kapott a gyermekkori oltási program keretében. Anyjának azt mondták, hogy a kormányzati irányelveknek megfelelően „be kell hoznia a lemaradást”, mivel elmulasztotta a hat hónapos oltást. A baba éppen egyéves lett.
Sa'Niya Carter halála és annak következményei szerintünk annak az eredményei, hogy a gyógyszeripari és orvosi érdekeltségek régóta nem hajlandók elismerni, hogy a vakcinák néha kárt okozhatnak.
Az ilyen események miatt Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi és szociális szolgáltatások miniszter tavaly tavasszal átalakította a vakcinák felügyeletét irányító csoportot. Az ország immunizációs gyakorlatokkal foglalkozó tanácsadó bizottsága, írta, „soha nem emelt kifogást egyetlen vakcina ellen sem – még azok ellen sem, amelyeket később biztonsági okokból visszavontak”.
„Bűncselekmény” gyanúja
Amikor csecsemők fulladnak meg vagy autóbalesetben halnak meg, nyomasztó hírek születnek. De ha a gyermekek az oltás után halnak meg, haláluk szinte soha nem kerül bejelentésre. Kivételt képez az az eset, amikor a megmagyarázhatatlan csecsemőhaláleseteket potenciális bűncselekményként tüntetik fel azok ellen, akik a legtöbbet veszítették: a szülők
Sa’Niya halálának aggasztó körülményeiről a Kennedy által alapított Children’s Health Defense kiadványában számoltak be, gyakorlatilag sehol máshol. Ez egy példa egy fontos, mégis kevéssé ismert jelenségre.
Valóban, hat héttel később Payette-ben, Idaho államban, egy történet jelent meg az interneten és a televíziós híradásokban ikertestvérek haláláról, amelyben nem esett szó a gyermekek által kapott oltásokról.
Április 23-án a 18 hónapos ikrek öt oltást kaptak, diftéria, tetanusz és pertussis, hepatitis A és influenza ellen, amelyre a gyerekek apja is rosszul reagált korábban. Másnap meglátogatták a sürgősségi osztályt, amit öt napig tartó kedvetlenség és vizenyős hasmenés követett. A kisfiút és a kislányt május 1-jén holtan találták a közös kiságyban.
„Felmerül a gyanú, hogy bűncselekmény történt” – jelentette be azonnal a rendőrség –, „és az esetet jelenleg emberölésként kezelik.” Bár több tisztelet és önmérséklet kellett volna, a rendőrség nem hibáztatható.
Végtére is, az egészségügyi politikák egyértelműen tagadják, hogy a vakcinák halálosak lennének. A bűnüldöző szervek számára ez az elképzelés teljesen abszurd, teljesen elfogadhatatlan. De vajon valóban az-e?
Egyidejű halálesetek
Dallas és Tyson Shaw további hét ikerpárhoz csatlakozott, akikről az orvosi szakirodalomban beszámoltak, és akik együtt haltak meg röviddel az oltás után. Egy 2013-as esetben 10 hetes ikrek haltak meg 10 nappal az első DPT és gyermekbénulás elleni oltásuk után. Egy 2007-es jelentésben 15 hetes egypetéjű lányok haltak meg két nappal azután, hogy négy oltást kaptak, köztük a DPT elleni oltást. 1985-ben ikerfiúk haltak meg három órával a DPT oltás után.
Az ikeroltások okozta halálesetek vitathatatlanul ritkák. Az oltások okozta haláleseteket azonban tévesen más okoknak is tulajdoníthatják, például bántalmazásnak, fulladásnak, megrázott baba szindrómának vagy hirtelen csecsemőhalál szindrómának, más néven SIDS-nek. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása által a profilaktikus oltási halálesetekre vonatkozó kódot 1979-ben eltörölték; a patológusok csak akkor kereshetnek kódokat az oltások okozta közreható tényezőkre vonatkozóan, ha hajlamosak rá.
Egy 2021-ben publikált, korszakalkotó tanulmányban 2605, a kormány oltási mellékhatásokat jelentő rendszerébe beérkezett hirtelen csecsemőhalálról szóló bejelentést elemeztek. A kutatók azt találták, hogy az esetek 58%-a az oltást követő három napon belül, 78%-a pedig egy héten belül történt.
A „Toxicology Reports” című folyóiratban megjelent eredmények „erősen utaltak az ok-okozati összefüggésre”.
Mindazonáltal az „oltásellenes” címkét bőkezűen használják a legtöbb oltási kritikával szemben, aminek következtében az oltási sérülések felismerése és jelentése elmarad. Az orvosok előre közlik az anyákkal, hogy babájuk jól lesz. Az utóhatásokat múlónak és minimálisnak minősítik.
'Vissza akarom kapni a babámat'
A New York állambeli Rochesterben élő Shanticia Nelson és Kayon Carter lesújtva veszítették el lányukat, egy gyönyörű, boldog csecsemőt, aki mindössze 16 nappal korábban töltötte be az 1. életévét; két fiú után ő volt az a lány, akire Shanticia vágyott.
A pár traumatizált – mondta – a veszteség miatt; a baba véres combjai miatt, ahogy tűt tű után szúrtak belé; és a rendőrségi kérdések miatt a lehetséges drogfogyasztásukról, miközben a hátsó ülésen ülő babájuk egyértelműen bajban volt.
"Vissza akarom kapni a gyermekemet" - mondta Nelson. "40 percig próbálták visszahozni az életbe" - mondta az édesapa, Kayon Carter.
Ezeket a történeteket a média nem meri elmondani. De az oltóanyagok szerepének feltárására szükség van, hogy megelőzzük a jövőbeni károkat.
1978 végén és 1979 elején Tennessee államban négy csecsemő halt meg a DPT vakcina beadását követő 24 órán belül. Az okot hirtelen csecsemőhalál szindrómaként jegyezték fel, noha mindegyik oltás ugyanabból az oltóanyagtételből származott. A tételt visszavonták.
Amikor Japánban 1970 és 1974 között 37 hirtelen csecsemőhalált regisztráltak a pertussis elleni oltás után, az első oltás korhatárát három hónapról két évre változtatták. A csecsemőhalandóság ott több mint felére csökkent.
Az oltásra egyszerűen igent mondó légkör régóta kevés reményt nyújtott az ilyen logikus biztonsági reformokra az Egyesült Államokban. Ezen változtatni kell.
Írta: Mary Beth Pfeiffer és Dr. Pierre Kory
(Mary Beth Pfeiffer, aki 1976 és 1981 között az Advance riportere volt, oknyomozó újságíró és a "Lyme: A klímaváltozás első járványa" című könyvének szerzője. Dr. Pierre Kory, tüdőgyógyász és intenzív terápiás szakember, a Leading Edge Clinic orvosi igazgatója, és a "Az Ivermectin elleni háború: A gyógyszer, amely milliókat mentett meg, és véget vethetett volna a járványnak.)
Forrás és hivatkozások:
