A rendszer úgy működik, hogy az egyes nanocsövekben lévő pozitív és negatív töltéseket távolról rezgésbe hozza, ami hosszú drótokba láncolja őket. Cherukuri speciálisan tervezett Tesla-tekercse még vonósugár-szerű hatást is kelt, ahogy a nanocsövek huzalai nagy távolságban a tekercs felé húzódnak.
Ezt az anyagra gyakorolt erőtér-hatást még soha nem figyelték meg ilyen nagy méretben, mondta Cherukuri, és a jelenség ismeretlen volt Nikola Tesla számára is, aki 1891-ben feltalálta a tekercset azzal a szándékkal, hogy vezeték nélküli elektromos energiát szolgáltasson.
"Elektromos mezőket használtak már kis tárgyak mozgatására, de csak nagyon rövid távolságokra" - mondta Cherukuri. "A teslaphorézissel képesek vagyunk arra, hogy az erőtereket tömegesen felskálázva távolról mozgassuk az anyagot."
A kutatók felfedezték, hogy a jelenség egyszerre szereli össze és táplálja a mezőből energiát nyerő áramköröket. Az egyik kísérletben a nanocsövek drótokká álltak össze, két LED-et összekötő áramkört alkottak, majd a Tesla-tekercs mezejéből energiát vettek fel a világításhoz.
Cherukuri felfedezte, hogy egy újratervezett Tesla-tekercs sokkal nagyobb távolságokra képes erőteljes erőtér létrehozására, mint azt bárki is gondolta volna. Csapata megfigyelte a nanocsövek igazodását és mozgását a tekercstől több méterre. "Olyan lenyűgöző dolog megfigyelni, ahogy ezek a nanocsövek életre kelnek, és a szoba másik oldalán vezetékekké fűzik össze magukat" - mondta.
